Pont ilyen könyvet kerestem a nyárra, olyan igazi régi lányregény, izgalmas, olvasmányos. Tetszettek a szereplők, – különösen Kató volt érdekes, aki nagyon emlékeztetett Patty-re Jean Webstertől – jó volt a karakterek közötti dinamika, egész szépen volt megírva a jellemfejlődés, amin keresztül mentek.
Ahhoz képest, milyen rövid a kötet, kifejezetten sok eseményt láthatunk: több, mint 2 hónap történéseit sűrítette bele az író, valahogy mégis működik, nem érződik zsúfoltnak a sztori.
A vége felé volt egy kis problémám,

…a szegény falusiak megsegítése nekem olyan közhelyes volt, az a tipikus „gazdagok jótékonykodnak, hogy aztán gratuláljanak önmaguknak” típusú dolog. Az meg, hogy a városi fruskák, – akik mellesleg saját elmondásuk szerint nem értenek a ház körüli dolgokhoz, – tanítsák be a parasztgyerekeket, az kifejezetten irreális volt: akkoriban egy falusi gyerek nemcsak minden házimunkához értett, de „szabadidejében” dolgozni is járt :D A művészfiú felfedezése meg már tényleg sok volt a jóból…

de aztán csak megbékéltem ezzel is. Nyári kikapcsolódásnak tökéletes volt a könyv, még biztos a kezembe fog kerülni a jövőben is.

Pretty good middle grade book; loveable characters, interesting setting, well developed story. Perfectly decent first book of a series: the main plotline introduced for this volume is closed at the end but some questions are left unanswered for the sequels to come. Hoping to read the rest sometime soon.

Különböző nemzetek sárkányos népmeséinek gyűjteménye ez a kötet: tartalmaz rövidebbet, hosszabbat, többnyire élvezhetőek voltak, kifejezetten népmesésen random fordulatokkal. Amit érdekes volt látni, hogy mennyire hasonlóak egyes népek meséi, van aminek teljesen ugyanaz az alapja, csak máshogy bontakozik ki a sztori. A korosztály besorolással egyetértek; nem nagyon horrorisztikus, de azért népmesékhez híven csapkodják a sárkányfejeket…

Az utolsó történet közben fogtam a fejem…"rántott királyfi lesz ebédre"…bruhh

This little booklet contains poems mostly of nature, people, connections and art itself. Beautiful choice of words, lovely descriptions - although some poems felt more like a word-jumble but a pretty one at that. :)


A legtöbb vers ebben a kis könyvben füzetben a természetről szól: erdő, állat, virág és éghajlati motívumok is előfordulnak váltakozva. Többször utal a költő koreai és nyugati(bb) szerzőkre is, elég érdekes módon vonta be az ismertebb neveket a saját szövegébe. Kifejezetten szép és választékos a szóhasználat, bár néhány vers nekem inkább volt szókatyvasz, de azért szép szókatyvasz. :)

Nem hallottam még Gion Nándorról ezelőtt, egyszer láttam könyvesboltban a nevét, úgy néztem utána. A Napkút Kiadós sorozatot szereztem be, ahol ez a könyv a 7-es számot viseli, -nem tudom, mi alapján számozták,- viszont ez az első regénye, ha jól tudom, én pedig szeretek időrendben olvasni életművet.

Nehéz lenne elmondani, miről is szól ez a könyv, mivel leginkább semmiről: adott egy csapat fiatal, akik összejönnek random történeteket mondani, haszontalan dolgokról diskurálni (tényleg) és veszekedni. Ennyi. És mégsem.

Kifejezetten ellenszenvesek a karakterek, olyan véleményeket mondanak, hogy fogtam a fejem, nem tudtam eldönteni, hogy komolyan vegyem-e Giont vagy ez szatíra vagy mindketten hülyék vagyunk…(nem kizárt) 
Féltem, hogy ilyen kezdet után mit tartogat még a történet, ami eleve nem túl hosszú, van-e értelme folytatni, (érdemes-e időt invesztálnom az író többi könyvébe egyáltalán) – aztán egészen a vége felé csak összeállt a dolog.

Az önvallomások után már majdnem értelmet nyert, a végét meg is könnyeztem....

Lehet, maga a könyv is haszontalan, elvesztegetett volt a rá fordított idő – én mégsem bánom, hogy elolvastam

Kolja Dmitrijev orosz festőnövendék (sajnos rövid) életét mutatja be ez a kötet regényes formában. Egész fiatalkori próbálkozásaitól kezdve a művészeti gimnáziumi tanulmányaiig követjük végig. A '40-es évekbeli mindennapi orosz életről, a II. világháborús évekről, a családi, baráti kapcsolatokról, valamint a Koljára hatással lévő művészekről is sokat tanulunk.
A történetvezetés viszonylag sima, az idő múlásával együtt láthatjuk a fiatal festőtanonc szárnyprobalgatasait. Néhol repetitívek az események, sok a környezet- és tajleirás, ami egy idő után kissé unalmas tud lenni, ám a karakterek kedvesek és érdekesek, jó pár dialógust megjelöltem. (A jótét lélek szovjet elvtársakról mondjuk kicsit ironikus volt csupa pozitívat olvasni, különösen mai szemmel.) 
Kertész Erzsébet fordításában jelent meg a mű magyarul, aki ugyancsak jártas a regényes önéletrajzok világában; szépen fogalmaz, természetes hatású az átültetett szöveg.
Maga a fizikai kötet régi példány, a  múlt században kiadott könyvekhez híven minimális a betűméret és sorköz, már attól jojózik a szemem, hogy ránézek a lapra. A könyv végén képeket mellékeltek Dmitrijev rajzairól és festményeiről, néhányat a regényben is említették, jó volt látni is, amiről olvashattunk.
Nem ez volt ugyan életem könyve, de többet adott, mint amire számítottam.

Tolkien reeeeeally wants you to know where the characters are and what the surroundings look like....
The characters also be like "let me tell you my life story" whenever they interact with another living being...plus they must erupt in a song whenever possible! There's a verse in their pocketsses for every occasion, fear not!

One thing I certainly preferred in the book was Faramir:  I liked him and his arc in the small amount of time we saw him in the movie but in the book...so much better. We don't really know if he's an ally, is he going to try to seize the ring and mess up the mission, what's he gonna do? Alas no, he's a proper gentlemen, I loved his demeanor, his actions, his take on the war, ahh! Also, in the movie they made it seem like they f*cked Smeagol up hence why he reverts back to Gollum but nah, Gollum was just a shithead all along, sry

Even before I started reading CC I knew it was gonna end this way and yet it still hit me...bruh
Tbh, I still have no clue what the goal of the big bad guy was, half the characters introduced didn't do sh*t in the end, the mangaka created too big of a world/story for it to be completely unfolded and then wrapped up in 8 volumes. 
Also, I feel like we didn't get to see enough of Chrno at the end

he basically got up and left, this way we didn't even see the final match between him and Aion, that was a bit ehh

the time jump came outta left field, like, end the plotline, mate.
Still got me in the feels, so Moriyama must've done something right, eh?