Kettő az egyben ez a könyv: a főszereplő Lotti története mellett Karády Katalin életéről is olvashatunk benne.
Lotti karakterét az elején kissé eltúlzottnak éreztem, később pedig a jellemfejlődése volt hiteltelen, - a vele egyidős, olvasó lányokra nézve szerintem sértő a leírása, ha pedig tényleg vannak ilyen fiatalok, akkor ők nemigen vennék kezükbe e könyvet, hogy okuljanak belőle,- szinte egyik pillanatról a másikra nagyszerű pálforduláson megy keresztül. Nem a leglényegesebb, végülis a lány kapcsolata a rokonaival és a múltjuk néhol kicsit túlbonyolítva, de szépen el lett mesélve.
A Karády életét bemutató részeket jobban élveztem, bár még nekem is sok lett a végére a rengeteg életrajzi és történelmi részlet.
A „szerelmi” szál viszont - reméltem, hogy rosszul érzékelem a jöttét, de sajnos, nem - nagyon nem kellett volna: egyrészt felesleges, Lottinak és Péternek semmi köze nincs egymáshoz, találkoztak vagy 4x, aztán hoppá, érzelmek?? Másrészt pedig illegális lenne egy ilyen kapcsolat, ugyanis még a Magyarországon kriminálisan alacsony beleegyezési korhatárnál(14) is fiatalabb 13 éves (tehát ÁLTALÁNOS ISKOLÁS) Lotti nem jöhetne össze a 18 éves Péterrel…(Tekintve, hogy egyetemre készül CSÚSZVA, 18 vagy idősebbnek kell lennie a fiúnak) Nem is értem, hogy ezt hogy gondolta a szerző, ha ennyire szükséges volt ez a szál, simán lehetett volna fiatalabb a srác…nem láttam elég embert panaszkodni emiatt, úgyhogy íme, itt vagyok.
Látszik, hogy sok munka volt ebben a kötetben, igyekszem nem a negatívumra emlékezni, néhány hibája ellenére is tetszett, a végét pedig meg is könnyeztem.

NA! Végre valaki ismeri és tudja is használni a rímeket a verseiben. :D A népszerű modern szabadversek után az eme kötetben található alkotások igazi felüdülésként szolgáltak.
Sokféle tematikájú versek találhatóak ebben a gyűjteményben: természet, állatok, évszakok, ünnepek, érzelmek, emberi kapcsolatok…minderről nagyon érzékletesen és választékosan ír a szerző. Egy-két komolyabb témáról (pl.: „Rossz irány”, „Kirekesztve” című versekben) olyan, mintha a költő szeretne is írni meg nem is: kissé felületesre sikeredtek, nem igazán volt súlya a mondanivalójuknak.
Bár a sorvégi rímek használatának nagyon örültem, akadt egy pár költemény, melyben gyermetegnek hatottak: (pl.: álom-rémálom kombó nem túl extra, valamint a ragok és toldalékok rímeltetése kicsit amatőr érzést keltett: ez utóbbit mondjuk a magyar nyelv sajátosságaira is ráfoghatjuk, meg kell küzdeni vele; bizony, nem mindig egyszerű ez :D) ám úgy tűnik, a költőnő ért a műfajhoz, remélem, sikerül ezeket az apróságokat kiküszöbölni.
Kedvenceim „A hajnal neszei”, „Nehéz most”, valamint a címadó „Szirmok” versek lettek; ez utóbbit tartom a legjobbnak, számomra ez a tökéletes alkotás: a gyönyörű képi leírások és szóhasználat egyfajta rejtélyes szépséget kölcsönöznek a műnek.
Összességében tetszett a gyűjtemény, igazán nekem való és örülök, hogy elolvashattam. Remélem, kapunk még ilyen és hasonló szerzeményeket a költőtől.