Remek bevezető nem csak a transzneműek életébe, hanem abba is, hogy a mérgező maszkulinitás (pl. "a fiúk nem sírnak") mennyire káros a cisz férfiaknak is, meg úgy általában ad egy jó alapot a nemek közötti egyenlőtlenségek világába. Nekem az elején volt néhány fejezet ahol úgy éreztem, hogy kicsit túlmagyarázza, de nyilván aki még sosem olvasott erről, annak nem lesz ilyen érzése.

A legérdekesebbek azok a részek voltak, ahol transz emberek (főleg Blanka, de volt megszólalás egy-egy transz férfitól is) arról nyilatkoznak, hogy a tranzíció után mennyire megváltozott hogy hogyan viszonyulnak hozzájuk az emberek. Pl. transz férfiak munkáját hirtelen többre értékelték, Blankáét kevesebbre, pedig amúgy ugyanaz az ember ugyanazzal a tapasztalattal.

Egyébként az én kedvenc részem a poliamor leszbikusokról táboráról szóló fejezet volt, amire baromira irigykedek.